Vadkörte tavasszal

  2012. április 14. 18:28

Vadkörte(vackor) Nagykőrösön

 

Története: Az  nevezte meg a vadkörtét Pyrus communis néven.

A nemes körtéktől való elkülönülést nehéz határokhoz szabni a kivadulás miatt.

Előfordulása: Termő hely szerint nem igényes előfordul bükkös gyertyános tölgyesekben. Valamint erdő sztyeppklímában. Magyarországon mindenhol elő fordul. Legelők, utak szélén hagyás faként gyakran előfordul.

Termése: Rövid hajtások csúcsán 6-12 fehér virágú fürje van. Áprilisban lombfakadással egy időben jelenik meg.

Készítette: Kapás Tibor természetbarát

Készítette: Tarkó Gábor környezetgazdálkodási agrármérnök hallgató

 

 

Porzószál portokjai bíbor pirosak,termése 2-3 cm áltermés különböző formákkal.

Termése szeptemberben októberben érik, fanyar ízű, az állatok kedvenc csemegéje.

A nemes körtéktől való elkülönülést nehéz határokhoz szabni a kivadulás miatt.

A rózsafélék családjába és az almafélék alcsaládjába tartozik.

A termés falak körül gyakran kősejtek találhatók ez által keménnyé téve a  termés falat.

 

Fája: A fa kérge enyhén barázdált pikkelyesen leváló.

Készítette: Kapás Tibor természetbarát

Készítette: Tarkó Gábor környezetgazdálkodási agrármérnök hallgató

 

Valamivel tartósabb, mint a nemes körtefa. Színe barnásvörös, szürke foltokkal matt.

Fájában az évgyűrű pászta nem különül el, kültéri felhasználásra nem ajánlott, nem tartós.

Remek bútor fa, gőzöléssel egységes rózsaszínűbarnás fa lesz.

Jól hajlítható, szövete minden irányban jól megmunkálható, esztergálható gyalulható marható.

 

Felhasználása: Termése fontos vadtáplálék, de éretten, kellemesen fanyar íze emberi fogyasztásra is alkalmassá teszi.

 

 Sűrű koronájában, idős korban kiodvasodó törzsében pedig rovar-, madár- és emlős fajok tucatjai találnak menedéket, fészkelő- és búvóhelyet.

 

Termését már a honfoglaló magyarok is gyűjtötték

.

Készítette: Tarkó Gábor környezetgazdálkodási agrármérnök hallgató

Mondások:

Potyognak, mint a vadkörte= sokan elesnek, tömegesen hull valami

Vadkörte is akkor jó, ha megérik=Rossz gyerekből is válhat derék ember.

 

 

 

"Jaj, nékem az a legszebb, mégiscsak az a legszebb,
az a vadkörtefa, félig lombja vesztett,
áll a legelő szélén, áll a tűnő időben,
nyája nélküli pásztor, szikár magányos őrszem,
üszkös fekete ágak, fészkek nem rejtő ágak,
úti pihentetői tovaszálló madárnak,
makacsul még kék ég táblája felé nyúlnak
s nem írnak, nem törölnek ezek a görcsös ujjak,
nem élnek, el sem múlnak, nem írnak, nem törölnek,
mondják a mondhatatlant, a minden szónál többet.
... "
                       (Sipos Gyula: Elégia egy somogyi vadkörtefához)

 

 

 

 

 

Kiss Jenő: Vackorfa

Erdélyi vackorfa, szegény fa, fanyar fa,

ki állított ide az őszi avarba?

Vadas erdőszélre a szélbe ki tett?

Árva vagy, olyan, kit érdemes szeretni -

Látod, én szerettem mindig a magányost,

hajh, de százszor inkább fájóbb a magány most,

hajh, szigorú végzet ma egyedül állni,

ki magára maradt, azt éri akármi.

 

Szememet érc-delej ágaidra vonzza:

leveleid reze, kérged sima bronza,

ma még a tiéd, mind, de ha majd letörnek,

mit tehetsz? - eladod a rézműves ősznek!

S akkor ki mondja majd rá, hogy csoda-lomb ez?

Ó, fám, egyszer minden kincsből lomha lom lesz,

s bár itt-ott marad rubin levél elégszer,

az csak olyan, mint halott kezén az ékszer.

 

Magányos fa! ne nézz körül, minden más itt,

lábad alól egyre szalad ki a pázsit,

mint szép szőnyeg, mit az Idő húz orozva,

hogy tavaszra rendbe tegye, kiporozza -

Ó, egyszer csak arra ébredsz, hogy a földön

állasz, mely nyirokkal nedves, mint a börtön,

földön, melyet az ég esőfonalakra

kötve próbál felrántani a magasba.

 

Árnyékodat nem teríted gyepre többet,

magadra öltöd, mint kopott gyenge köpenyt,

s míg az időjárás egyre hidegebbre

fordul, csak állsz árnyékodban dideregve.

Szél ver, de te csak állsz, erdélyi vackorfa!

fél lábon állsz, mint nyűtt, szárny szegett gólya,

mely hallja társait éjben tovahúzni -

s átszólsz az erdőnek: csak mi maradunk, mi!

 

Maradunk! - Ó, mily zord, fojtó keserűség

ez a télre váró, bús erdélyi hűség!

Mily kénytelen erény! - (de mégis erény ez) -

Állsz, de szíved bolond döbbenetet érez.

A réteken mind több tócsa gyűl: a köd, mint

fagyos tej, amelyet az éj ki-kilöccsint,

az éj, e mord, öregedő tejesember -

Jaj, november! - borzongsz össze. - Jaj, november.

 

Erdélyi vackorfa, szegény fa, fanyar fa,

mért vegyül könny el-elakadó szavamba?

Mért siratlak hős fa, bősz szelekben ingó?

Hiszen azt kellene mondanom, hogy így jó!

Bölcsesség a legjobb vigaszunk a bajban,

minden télben titkon a jövő tavasz van,

ó, te télbe csukló, dér verte, havas fám!

meg kell halnod előbb, hogy feltámadhassál!

 

 

 

 

Forrás : Wikipédia

 

 

Készítette: Tarkó Gábor környezetgazdálkodási agrármérnök hallgató

Felügyelte: Kapás Tibor természetbarát

 
  Rovat: replique de rolex  - Hozzászólás: 20
 

© Copyright 2009 kapofa.hu - Created by Isystem